A sikerre ítélt plakát örök érvényű titkai

Sétálsz az utcán, füledben a kedvenc zenéd szól, a szemeddel az útra meredsz, aztán egyik pillanatról a másikra meglátsz valamit a szemed sarkából. Az út túloldalán minden energiáját hasznosítva – figyelemfelhívás gyanánt – egy kedves régi ismerősöd integet kézzel-lábbal, hogy egy rövid beszélgetést csikarjon ki belőled. A látómeződben egyre nagyobb foltban kiabál a szemedbe az ismerősöd tűzpiros pólója, így a tekinteted után az arcod is odafordítod és köszönsz. Hurrá – mindenki örül! Na már most… pontosan ezt kell(ene) tudnia egy jó plakátnak is.

Az előbbi példa, azaz ismerősöd küldetése sikeresen teljesítve. Észrevettük, odafordultunk, interakcióba léptünk. Egy plakát esetében, ha mindezeket elérjük és mindezek megvalósulnak, akkor jó eséllyel adhatjuk el termékünket vagy szolgáltatásunkat a célközönségünk számára. Na de milyen is egy figyelemfelkeltő plakát? Hiszen – valljuk be – azért mégsem adhatunk rá egy piros pólót – arról meg már nem is beszélve, hogy se keze-se lába, amivel vad kalimpálásba kezdhetne a járókelők figyelméért.

Kicsi, nagy, képekben gazdag vagy szöveges – előljáróban arról már most lerántjuk a leplet, hogy teljesen mindegy, hogy egy plakát milyen vizuális töltettel van megáldva, egyes egyedül annyi a lényeg, hogy NE LEGYEN UNALMAS. A fekete-fehér párosítás épp annyira el tudja varázsolni a kíváncsi szempárokat, mint mondjuk egy „vadabb” árnyalatú társa – felesleges száműznöd a plakátod színpalettájáról a monokróm színeket egy városi mendemonda miatt.

Ki a célközönséged? Kati néni, aki a hétvégén házi tojásait árulja a piacon? Gábor, aki munka után hobbiból tőzsdézik? Ákos, aki óriási tejtermék rajongó? Fiatal felnőttek, akik minden pénzüket utazásba forgatják? A plakáttal egyébként, mint reklámhordozó eszközzel a XIX. század második felétől számolnak. Nincs két egyforma plakát – nincs két teljesen egyforma üzenet. A modernizáció és a technológiai vívmányok térhódításával igaz ugyan, hogy minimálisan csökkent a szerepük, de az továbbra is vitathatatlan, hogy az utca és a vállalkozások egyik leghatékonyabb kommunikációs csatornája. Verbálisan viszont nem szabad túlgondolni a stratégiát. Tőmondatok, cselekvésre buzdító szavak, kifejezések – kiemelve, jó helyre komponálva – ennyi bőven elég. Nem egy x méteres reklámfelületen kell 3000 karakteres bemutatkozó szöveget írni. Erre a célra az internet ezer meg egy platformja biztosít teret. Tisztázd a fejedben: ki a célközönséged, mit szeretnél kommunikálni, mit szeretnél eladni/értékesíteni, aztán pedig jöhet maga az esztétikum kérdése. Ösztönözzön cselekvésre! Akarja az olvasó megkaparintani, birtokolni, ajánlani az ismerősöknek. Kínálj megoldást a célközönséged problémáira – állj hozzájuk segítő szándékkal! Ez rendkívül fontos: ÉRTSD MEG ŐKET, ne csak a profit hajtson!

A jó plakát: alkotás. A megrendelő és a kivitelező közös művészeti kreálmánya, így semmiképpen nem szabad rá semlegesen gondolni. Mély benyomást kell elérnünk – amit rengeteg vizuális segítővel tudunk megalkotni. Színek, képek, ábrák… játék a betűtípusokkal és betűméretekkel. Az érdeklődő ismerjen magára. „Hű, hogy én mennyi ideje küzdök ezzel a problémával.” – érd el, hogy ez a gondolat cikázzon a fejében, hogy ráismerjen a mindennapi élete nehézségeire és KÍNÁLJ NEKI MEGOLDÁST és BIZTOSÍTSD ARRÓL, HOGY TELJESÍTED, AMIT ÍGÉRTÉL! Invitáld be az üzletedbe, adj vásárlási kedvezményt, kérd meg, hogy iratkozzon fel a hírlevélre – adj az orra elé felszólító mondatokat! A vásárlási döntés meghozatalához utasítás kell – kedves, dédelgető, biztonságot adó. A jó reklámanyag bizony ezektől lesz jó plakát. Dinamika, tömörség és egy kis fűszer, amitől plakátod mindig az a kedves, piros pólóban ugráló idegen lesz, akit a szemed sarkából is bármikor észrevennél. 

Top